„…az ugrás nem sikerült, a túlsó part közelében nyakig elmerültem a mocsárban. Bizony, az lett volna az utolsó órám, ha hirtelen ötlettel nem bízom magam a karom erejére. Gyorsan és nagy erővel megragadtam a varkocsomat, ugyanakkor térdem közé szorítottam a lovamat, könyörtelen keménységgel szépen kirántottam magam paripástul a feneketlen sárból. Nem tagadom, forró percek voltak, de végül is szerencsésen megmenekültem.”
Húzd ki magad te is,
mint Münchausen báró!
Nem tudhatom pontosan, mi az, ami miatt rád férne egy kis segítség, de íme 13 idézet azoktól, akik már eljöttek hozzám, és a 13 hozzájuk tartozó kérdés, amit esetleg már te is feltettél magadnak.
2. Kiszabadultam-e már a szellemi rabszolgatartóim fogságából?
„Múltkor egy társaságban szóba került a Gyűrűk ura. Nagy hangon lefikáztam, elmondtam mindennek, pedig nem is olvastam. Aznap este belém hasított, hogy ez szóról szóra az apám véleménye, amit egy csomószor végighallgattam. Ugyanazon a hangon beszéltem, mint ő, amikor annak idején egyfolytában az én zenéimet meg a barátnőimet meg a ruháimat fikázta, meg általában mindent a világon.”
3. Ismerem-e magamat eléggé ahhoz, hogy jó döntéseket hozzak?
„Akárhányszor az utamba kerül valami hülye pasas, én mindig beugrok nekik. Pedig az elmúlt tíz évben egyik hülyébb volt, mint a másik. Az egyik piál, a másik nem, de az meg erőszakos, a harmadik tök tutyimutyi. Miért nem tudok én valami rendes embert találni?”
Elemezzük együtt a helyzetedet, vizsgáljuk meg alaposan, mi ment félre, nézzünk bele a részletekbe, és dolgozzuk ki közösen a legjobb megoldást!
4. Hagyom-e, hogy manipuláljanak?
„Rendszeresen velem viteti magát ide-oda az én kocsimmal, az én költségemre. Neki valahogy mindig éppen a szerelőnél van a kocsija, vagy rossz a féklámpája. Ha nem vagyok elég lelkes, leszúr, hogy önző vagyok, és egyből pénzt is kér kölcsön.”
5. Tudok-e működőképes stratégiát alkotni, aztán azt végre is hajtani?
„Utálom az állásomat, pedig jól keresek. Délután hazaérek, rendelek egy pizzát, evés közben az interneten játszom idegenekkel. Éjszakáig játszom, és pornót nézek. Mind a kettőtől totál függő vagyok. Alig kommunikálok a kollégáimmal, hús-vér nőre nézni sem merek. Fogalmam sincs, mit kéne kezdenem magammal.”
6. El tudom-e fogadni a saját múltamat olyannak, amilyen volt?
„Most voltam negyven éves, de még most sem tudok megbocsátani az anyámnak. Dühös vagyok rá, éjszakánként belelovalom magamat, és olyankor nagyon tudom utálni. Tizenöt éve meghalt, én meg már kibeszéltem az egészet a pszichológussal. Elvileg túl vagyok rajta, de egyszerűen nem tudok szabadulni tőle.”
Rakjunk egy kis rendet a kaotikus helyzetekben: menjünk végig módszeresen a tényeken, szűrjük ki a zajt, és dolgozzuk ki a leghasznosabb lépéseket!
7. Fel tudom-e vállalni a konfliktusokat anélkül, hogy elveszíteném az önuralmamat?
„A szomszédom kutyája rendszeresen átjár hozzánk, összeszarja a kertet, megugat, én pedig soha nem szóltam neki, nem akartam balhét. Aztán amikor ő szólt be a lehullott alma miatt, hirtelen leordítottam a fejét.”
8. Hajlandó vagyok-e meglépni akár valami radikálisat is a krónikus stressz ellen?
„A munkahelyemen naponta porig aláznak az ügyfelek. Elegem van, soha nem enged föl a stressz, és már jönnek a fizikai tünetek. Totál kialvatlan vagyok, fáj a fejem és a derekam, hullik a hajam, egyre többet hibázok. A családom azt mondja, bele fogok dögleni.”
9. Hajlamos vagyok-e az önszabotázsra?
„Nagyon fontos állásinterjúm lett volna. Annyira izgultam, hogy mindenképpen ki akartam ereszteni a gőzt. Előző nap elmentem mulatni a haverokkal. Berúgtunk, éjszaka összebalhéztam valakivel az utcán, betörte az orromat, aztán azt mondtam, hogy mindegy, úgyis megette a fene az egészet, és fel se hívtam a céget. Persze ugrott az állás.”
Nézzük meg, hol csúsznak el a dolgok a gyakorlatban, és találjunk olyan józan, földhözragadt megoldásokat, amik a te életed konkrét viszonyai között is fenntarthatók.
10. Észreveszem-e, és bevallom-e, saját magamnak, ha éppen rossz döntést készülök hozni?
„A franc gondolta volna, hogy ez lesz a vége! Minden olajozottan működött, hiába károgott a család, hogy nem tetszik nekik az a csávó. Megnéztük a lakást, kifizettük, aztán amikor odamentünk a teherautóval, az összes bútorunkkal, akkor láttuk, hogy még mindig ott van a nőjével együtt, és nem hajlandó kiköltözni. Nem tudom, nekem soha semmi nem sikerül.”
11. Van-e mindig erőm önállóan meghozni a döntéseimet?
„Húsz éve tanítok, és már nagyon kiégtem. Menekülnék, de nekem a tanári szoba meg az iskola a saját közegem. Nagyon félek az egész külvilágtól. És erre egyszer csak kapok egy egész tűrhető állásajánlatot egy multicégtől…”
Térképezzük fel, hol rekedtek meg a dolgaid, és bontsuk le lépésekre azt, amit tenned kell a változáshoz.
12. Elkezdek-e szétesni, ha túl nagy nyomás nehezedik rám?
„A cégnél valahogy én lettem a bokszzsák. Nem tudom, miért, de valahogy megérezték, hogy velem mindent meg lehet csinálni. Rám nyomják az összes kellemetlen melót, én meg persze megcsinálom. Mint valami birka, komolyan mondom…”
13. Meg tudom-e ítélni saját magamat józanul és elfogulatlanul?
„Nem tudom, mi van velem mostanában. Otthagyott az élettársam, tök egyedül maradtam. Három barátommal is összevesztem, ők persze mind azt mondják, hogy én voltam a hülye. Kezdek kételkedni, lehet, hogy nem az vagyok, akinek hiszem magam?”