Mártonffy András: coach, tréner, angolnyelv-tanár, író. Összességében legalább harminc éve nyomom a felnőtt- és nagygyerek-oktatást. Életvezetési coachingal foglalkozom, tanítok, trénerkedem azóta is sok helyen. Megszereztem az International Coaching Federation akkreditációját is ACC-fokozatban.
2016-ban megjelent egy regényem, a címe Én, Sándor Erik – Egy pszichopata emlékiratai. Elég ütős lett, itt lehet bővebben olvasni róla, itt pedig akár meg is lehet vásárolni.
2024-ben jelent meg a 11 éjszaka-című második regényem, ezt pedig itt lehet megvásárolni.
A feleségemmel két fiúgyereket neveltünk föl a nullától – illetve a mínusz háromnegyedtől – úgy nagyjából a felnőtt korig. Ezen a vonalon is megesett egy s más.
Korábban dolgoztam a térkép-kereskedelemben és újságíróként is, elég sok mindenbe beleütöttem az orromat. Még korábban elvégeztem a bölcsészkart angolnyelv – és irodalomszakon, aztán humánpolitikát, sőt, egy bohó évem során még az újságíró-iskolát is.
1990-ben érettségiztem –a felnőttkorom szimbolikus értelemben a rendszerváltással egyidős. Előtte eltöltöttem tizennyolc évet a változatos megítélésű, úgynevezett előző rendszerben.
Csóró, Moszkva téri, városmajori gyerek voltam, és bizony sok szépsége volt annak is. Az István kórházban születtem, három kiló, öt dekagrammal.
Két regényem jelent meg. Az első egy gátlástalan, sima beszédű pszichopatáról szól, aki a semmiből felépít egy vallási szektát, miközben mindenkin kíméletlenül átgázol, és életek ezreit teszi tönkre. A második egy sokat megélt, kilencvenéves öregasszonyról, akit elrabol magának egy hatalmasra nőtt, egyszerű lelkű szenesember, hogy minden este jó nagymamaként meséljen neki. Csakhogy az öregasszony rettenthetetlen, és ahogy telnek a napok, a mesék egyre iszonyatosabb, rafináltabb horrortörténetek lesznek. Nyilvánvaló, hogy kettőjük közül csak az egyik maradhat életben.
A régi Moszkva tér. A nagy szürkében gyerekeskedtem, a Postapalota mellett.