Mi az a coaching?

Mire jó a coaching?

A coaching azért jó módszer a problémák megoldására, mert tudatosan elkerüli mindazt, ami nem segít neked egy hétköznapi beszélgetésben. Azt adja meg neked, amire tulajdonképpen vágynál egy baráttól, de a legjobb szándékok ellenére is csak nagyon ritkán kapod meg.

A mindennapi párbeszédek gyakran úgy néznek ki, hogy az egyik fél elmeséli a problémáit, a másik meg tanácsot ad. Akár kéretlenül is. Ennek szerintem két fő oka van. Egyrészt az, hogy mindenki segíteni akar a barátain, családtagjain, ismerősein. Ha baj van, meg kell oldani, nem igaz? Ha nehéz a szatyor, megfogom az egyik fülét, és segítek cipelni. Részt vállalok a feladatból. Egy ilyen beszélgetés a legtöbbünk számára automatikusan felad egy leckét: ha jó ember vagyok, megoldom a problémáját. Ha segíteni akarok neki, tanácsot adok. Az nem erkölcsös, hogy segítségre szorul, megbízik bennem, én pedig magára hagyom a gondjaival.

És részben ebből fakad a másik ok is. Mindannyian arra vágyunk, hogy megmutathassuk, milyen rátermettek vagyunk. Azt akarjuk, hogy a másik átérezze, mennyire jól meg tudnánk oldani a problémáját. Szégyen ide vagy oda, ennek az van a hátterében, hogy jobbak akarunk lenni, és ezt meg is akarjuk mutatni. Még a szeretteinknek is. Magunkat akarjuk fényezni, lájkokat vadászunk, és nem csak a Facebook-on. Még a másoknak való segítés hátterében is sokszor mi magunk vagyunk.

A coaching ezzel szemben egy évtizedek óta fejlődő, kiforrott rendszer arra, hogy ezeket a segítségnyújtó, dominálni akaró szülői ösztöneinket elfojtsuk magunkban. A coach arra van kiképezve, hogy téged segítsen a saját döntésedben. Arra vannak eszközei, hogy a leghatékonyabb segítséget adja meg neked: hagyja, hogy a magad tempójában, a magad stílusában oldd meg a gondjaidat. Elvégre a saját életedet te ismered, nem más. Hiába akarja valaki megmondani az okosat, a te világod árnyalatait nem tudja, nem ismerheti. Így aztán nagy valószínűséggel hülyeséget fog mondani. A coach pedig ezt akarja elkerülni. Nem akar hülye tanácsot adni, ezért nem ad tanácsot.
Egy családi vagy baráti beszélgetés gyakran nem vezet eredményre, éppen a jó szándék és a szeretet miatt.

Miért megosztó a coaching híre?

Először is azért, mert nagyon hülye neve van. Még kimondani is kellemetlen, hát még leírni. Nincs magyar megfelelője, így aztán állandóan kötőjelezni kell, meg mindenféle nyelvtani akrobatamutatványt kell végrehajtani, hogy egyáltalán használjuk. Annál is kínosabb ez az egész, mert ráadásul a „coach”-szó szegről-végről magyar eretű.

Részben emiatt van az is, hogy sokan kizárólag a szó angolos hangzása miatt nevezik magukat coach-nak, holott fogalmuk sincs, mi ez az egész. Ezzel nagyon sokat ártanak a szakmának. Azt ígérik, hogy megoldják a problémáidat, hogy kis erőbefektetéssel nagy eredmény érhetsz el, mégpedig általuk. Ilyen pedig nincsen. Ami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, az nem is igaz.

Ki jöjjön el hozzám?

A coaching lényege az, hogy a döntés jogát egyetlen percre sem adod ki a kezedből. Már azzal, hogy coach-hoz fordultál, megfellebbezhetetlenül kijelentetted, hogy jogot formálsz a saját életedre. Ez a legfontosabb az egészben. Ha másokat követsz, akkor nem a saját útvonaladon mész. Akkor gyere el hozzám, ha fontos dolgokban kell döntened, és nem okoskodást meg kéretlen tanácsokat akarsz hallani. Ha változtaatást akarsz végrehajtani az életedben, tisztábban akarsz látni a saját dolgaidban, és tudod, hogy ennek a forrása rajtad kívül senki nem lehet. Ha az a véleményed, hogy akárki akármit mond, a jelentős dolgokban úgyis magadra vagy utalva. Ha vállalni akarod a döntéseid kizárólagos jogát és felelősségét.

Coach vagy pszichológus?

Sokszor merül fe az a kérdés, hogy pszichológushoz vagy coach-hoz kéne inkább menni. A coaching egyik alapszabálya, hogy nem szabad olyan ügyfelet elvállalni, akinek a coach kompetenciájánál komolyabb problémája van. Ezt a coach-nak fel kell ismernie. Ahhoz, hogy valaki megalapozott, önálló és felelős életvezetési döntéseket hozhasson, a lelkét előbb rendbe kell tenni. A coaching rendszere a terápiánál jóval gyorsabb, lényegre törőbb, gyakorlatiasabb. Sokan vannak, akik rutinból terápiába mennek, de menet közben rádöbbennek, hogy nem erre van szükségük. Ők a terápiát lassúnak, körülményesnek élik meg. Azt mondják, hogy nekik nincsenek erre az egészre hónapjaik, esetleg éveik, és egy idő után el is fogy a türelmük. Otthagyják a pszichológust, esetleg dühösek is rá, csalódottságot éreznek, pedig egyszerűen csak nem a megfelelő helyen kötöttek ki.